Tiszafüred környékének kunhalmai
- 1 rész - | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9
Dr. Vadász István, múzeumigazgató, a földrajztudomány kandidátusa
Környékünk, a tiszafüredi kistérség vidéke három kistáj, a Hevesi-ártér, a Tiszafüred-Kunhegyesi-sík és a Hortobágy peremvidéke. Alföld-jellegű tökéletes síkság, melyet itt-ott feltűnő kiemelkedések tesznek változatosabbá. Ezeket a kiemelkedéseket Tariczky Endre (1818-1912) tiszafüredi római katolikus plébános, helytörténeti író a „földnek dúdorai”-nak nézte és hun földpiramisoknak nevezte. Ezen földhalmok elnevezésére a kunhalom fogalmat használja a szakirodalom. Az elnevezést Horváth István (1784-1846) nyelvész, történész használta először, mivel ezeket a halmokat a Kárpát-medencébe letelepedő kunok művének gondolta. Ezzel szemben Ipolyi Arnold (1823-1886) művészettörténész-főpap hunhalmokként említette ezeket a dombokat. Jerney János (1800-1855) őskutató is úgy vélte, hogy a kunhalom elnevezés a nép körében teljesen ismeretlen volt és csak az irodalomból terjedt el. A kunhalom tehát konszenzusos elnevezés. Meghatározását Györffy István (1884-1939) karcagi származású néprajzkutató az alábbiakban adta meg: „olyan öt-tíz méter magas, húsz-ötven méter átmérőjű kúp, vagy félgömb alakú képződmény, amely legtöbbször víz mellett, de vízmentes helyen terült el, s nagy százalékban temetkezőhely, sírdomb, őr- vagy határhalom volt.”
Hasonló eredetű földhalmok ugyanakkor nem csak a Kárpát-medencében, hanem Közép-Európa számos területén, többek között Lengyelországban és Németországban, továbbá Nyugat-Európában, például Hollandiában is előfordulnak. A kunhalmokhoz hasonló, mesterséges dombok az említetteken kívül nagy számban megtalálhatók az egész eurázsiai sztyepp-övezetben, az Altáj-hegységtől a Kárpátok keleti vonulatáig, Turkesztán, Üzbegisztán, Kazakisztán, Oroszország és Ukrajna területein. Ezek a füves puszták, vagy fás-bokros ligetes puszták, a népvándorlás által érintett térségek. Itt többek között a szkíták, a hunok, az avarok, a magyarok és a kunok is éltek egykoron. Itt kurgánoknak nevezik ezeket a halmokat.
A kunhalmokat méretűk vagy alakjuk szerint is csoportosítják, de leggyakoribb az elsődleges funkciójuk szerinti besorolás. Ezek alapján négyféle csoport ismert